Azt gondolnánk, hogy a papír, illetve a papíron lévő információk megsemmisítése valamiféle újkori dolog, pedig nem az: amióta papír létezik, illetve amióta a papírra vagy papiruszra információ került, azóta van igény arra, hogy a rögzített információkat megsemmisítsék.

Az első időkben ez szimplán összetépéssel jött létre: a hibás vagy már fontosságát vesztett papiruszokat összetépték – és újra papírt merítettek belőlük, pedig akkor még nem is volt recycling.

Az idő múlásával és a papír, mint adat és információ-hordozó elszaporodásával persze ez is átalakult. Következő lépésként a papírt és a belőle készült füzeteket, könyveket elégették, többnyire azzal a céllal, hogy megakadályozzák a titkos információk rossz kezekbe kerülését, olykor pedig azért, hogy megsemmisítsék azokat az információkat, amelyeket a hatalmon lévő emberek nem megfelelőnek tartottak.

Azután eljött a gépesítés pillanata is: 1909-ben egy Augustus Low nevű New York-i apát papír-aprító gépet szabadalmaztatott, amelyet legfőképpen bankokba és könyvelő-irodáknak szánt.

Arra az izgalmas kérdésre, hogy egy apát hogyan jutott arra az elhatározásra, hogy megtervezze a világ első iratmegsemmisítő készülékét, még nem sikerült választ adni. Az viszont tény, hogy szerkezete soha nem került gyártásba.

A következő lépcső 1935-ig váratott magára: Adolf Ehinger egy kézzel forgatott tésztakészítő gép ihletésére készítette el első, fa-keretes, kézzel forgatható papír-szeletelő gépét, amelyhez előbb motort kapcsolt az egyszerűbb használhatóság érdekében, később pedig céget alapított az ötletre: az EBA Maschinenfabrik GmbH valójában a mai napig iratmegsemmisítőket gyárt, amely 1998-óta Krug & Priester néven működik.

Az iratmegsemmisítők azóta nagy utat jártak be: nem csak a minőség, de az eladott mennyiség is sokszorosára növekedett. Amíg kezdetben a kormányzati irodák és a követségek használták, addig mára a személyes és üzleti adatok védelme megköveteli, hogy egyes iratokat, illetve újabban elektronikus adathordozókat is fizikailag is megsemmisítsünk.