Milyen is a papír?
Mindenki ismeri, mindenki használja, és mégis: majdnem senki nem tudja, hogy valójában hogyan is készül és tényleg olyan veszélyes-e a környezetre, mint ahogy mondják.

A papír egyik legfőbb alkotó eleme azok a cellulóz-rostok, amelyek a papír legfőbb alapját képezik. Persze, sokféle egyéb anyag is kell a gyártáshoz, de a rostokat legfőképpen fából szokták kinyerni, ez az oka annak, hogy a közhiedelem úgy tartja: a papírgyártás és használat nagyban veszélyezteti a környezetet, mivel fákat kell kivágni hozzá.

A valóság más
A valóság azonban, mint oly sok más esetben,

itt is egészen másként néz ki, mint a ”közhiedelem”.

A papír ugyan fából készül, de a fa az egyik legegyszerűbben telepíthető, természetes úton megújuló és fenntartható erőforrás. A szükséges faanyagot termesztik, így a papírgyártás egészségesen növekvő erdőket biztosít, nélkülözhetetlen szerepet tölt be az éghajlat és a biodiverzitás védelmében. Ráadásul a papír az egyik legtöbbet újrahasznosított termék a világon, és a körkörös gazdaság modelljének megtestesítője a gyártás, a felhasználás, az újrahasznosítás és az újrafelhasználás.

Újrahasznosítható
A gyártásban felhasznált rostok 49%-a újrahasznosításra szánt papírból származik. Sajnos, a használt papírt nem lehet minden alkalommal újrahasznosítani, mivel a szálak az újrázáskor  rövidülnek és egy méret után már túl rövidek ahhoz, hogy hasznosak legyenek egy új papírlap elkészítéséhez. Ezenkívül a termelés nem alapulhat 100%-ban újrahasznosított szálon, mivel a fogyasztás 100%-a nem gyűjthető be. Ezért a ciklust folyamatosan újra kell tölteni a fenntarthatóan kezelt erdőkből származó új, erős szűz rostokkal.

Európában a papír 71%-át és a kartoncsomagolások 83%-át hasznosítják újra.

Az erdő marad
Az olyan mítoszok, mint „Az európai erdők zsugorodnak”, vagy „A telepített erdők károsak a környezetre” szerencsére valóban csak mítoszok.

A valóság ezekkel szemben az, hogy 2005 és 2020 között az európai erdők 58 390 négyzetkilométerrel nőttek – ez Svájcnál nagyobb terület, ami naponta több mint 1500 futballpályát jelent!

Az európai erdők jelentős szén-elnyelőként működnek. 2010 és 2020 között az erdei biomasszában lévő szén-dioxid átlagos éves megkötése elérte a 155 millió tonnát. 

A ceruza
A ceruzáknál hasonló a helyzet, mint a papírnál: az emberek többsége nem szeret ceruzát használni, mert a média évtizedekig sulykolta azt a hibás információt, miszerint a ceruzák fa része miatt tonnaszámra vágják ki a fákat minden felé.

A kivágások mérete persze igaz, azzal a különbséggel, hogy a kivágott fák telepített erdőkből származnak, ahol folyamatosan pótolják őket. Csak egy példa a sok közül: a Faber-Castell gyár a ceruza-gyártásához szükséges faanyag termelése érdekében Braziliában egy kb 10 000 hektáros ültetvényt több millió Pinus caribaea palántával ültettek be, amivel a Faber-Castell csak ezen a telepen óránként körülbelül 20 köbméter fát termeszt.

A fa anyaga fontos része a ceruza használhatóságának, mivel egyrészt könnyen faraghatónak kell lennie, másrészt meg kell védenie a bele helyezett grafitot a külső sérülésektől, illetve a kiszáradástól.

A ceruzabél három alapanyaga a korom, grafit és az agyag mellett fontos szerepet játszik még a zsiradék és a viaszkeverék, amivel a beleket átitatják. Ezek az anyagok segítik elő egyrészt azt, hogy a ceruza egyenletes vonalat húzzon, másrészt a grafit-bél törésének megakadályozására szolgálnak. Egy jó minőségű ceruza tehát szép vonalvezetésű, könnyű hegyezni, és belseje nem töredezik el attól, ha leejti használója.