Mindenki ismeri őket: olyan kollégák, akik sosem indulnak be. Míg mások előrelendítik a projekteket, a „gyengén teljesítők” egyszerűen végigülik a napot – kényelmesen kávéval és egy párnával. A vezetőkben felmerül a kérdés: Vajon a motiválatlan emberekből valóban kiemelkedő teljesítményt nyújtókat lehet csinálni? Vagy ez csak időpocsékolás?
Lusták, vagy irány-vesztettek?
A Gallup felmérése szerint az alkalmazottaknak csupán 10 százaléka érzi magát valóban kötődve a munkaadójához. Kétharmaduk csupán a feladathoz szükséges mozdulatokat végzi. Ez azt mutatja, hogy a demotivációnak kevesebb köze van a lustasághoz, mint a kapcsolat hiányához, a céltalansághoz és az olyan vezetéshez, amely nem teremt kapcsolatot az emberekkel.
Nem világos célok
Sok alkalmazott egyszerűen nem tudja, mit várnak el tőle. Az ilyen munkatársak elvesznek olyan feladatokban, amelyeket nem teljesen értenek, és ezért gondolkodás nélkül végzik a dolgukat. Tanulmányok kimutatták, hogy a világos célok ezzel szemben akár 20%-kal is növelhetik a motivációt.
Túlterhelés vagy alulterhelés
Azok, akik krónikusan túlterheltek, végül kiégnek, az unalom pedig elfojtja a motivációt. Az alkalmazottak körülbelül fele érzi magát csak részben kihívások elé állítva, míg az idő többi részét esetleg unatkozva töltik a munkahelyükön.
A terhelés hiánya gyakran együtt jár az elismerés hiányával. Az embereknek ugyanúgy szükségük van elismerésre, mint a levegőre. Rendszeres visszajelzés és dicséret nélkül sokan egyszerűen láthatatlannak érzik magukat – és ennek következtében kevesebbet teljesítenek.
Ha valaki nem lát értéket a munkájában, az elkötelezettsége gyorsan nullára csökken. Simon Sinek, bestselleríró és vezetési szakértő szerint: „ Az embereket nem az ösztönzők motiválják, hanem az, hogy mit látnak a munkájukban .”
Teljesítmény-elvárások
A vállalatok 44 százaléka szisztematikusan elvárja a teljesítményt – de csak 28 százalékuk népszerűsíti azt aktívan. A követelményeket majdnem kétszer olyan gyakran fogalmazzák meg, mint amennyi támogatást felajánlanak. A támogatások növekedésének és a teljesítmény-elvárások népszerűsítésének eredménye, hogy a gyengén teljesítők kiemelkedőkké válnak. A megfelelő vezetéssel tehát még a gyengén teljesítők is újra virágozhatnak.
Amikor elérjük az elengedés pontját
Minden erőfeszítés ellenére vannak olyan esetek, amikor semmi sem működik. Nem minden rosszul teljesítőből lesz kiemelkedő, vannak, akik egyszerűen nem illeszkednek egy adott csapatba vagy vállalati kultúrába. Marshall Goldsmith, a világ egyik legismertebb vezetőképző coachja hangsúlyozza: „Néha a legjobb szolgálat, amit egy alkalmazottnak tehetsz, az az, ha elengeded, hogy máshol kamatoztathassa az erősségeit.”
Fontos felismerni azt a „ visszafordíthatatlan pontot ”, ahol az elengedés a jobb megoldás, néha a tiszta szakítás a legjobb megoldás mindkét fél számára. Vezetőként bátornak kell lenni ahhoz is, hogy elfogadjuk: nem mindenki fog minden környezetben boldogulni.
Teljesítménynövelés
A gyengén teljesítők motiválása, ami egy látszólag lehetetlen feladat, ugyan nem lehetetlen – de nem garantálja a sikert. Tűzzünk ki egyértelmű célokat, adjunk olyan feladatokat, amelyek megfelelnek az alkalmazott érdeklődésének és képességeinek, és biztosítsuk az egyéni sikerek elismerését. Sok alkalmazott akkor boldogul, ha megfelelőek a munkakörülmények, vagy ha a felettesek legalábbis igyekeznek javítani rajtuk.
Források: Locke & Latham, 2002, Hays HR Jelentés 2026