A kábelhosszabbítót mindenki szeretné elrejteni, de vannak olyan helyek, ahová kockázatos tenni. Mielőtt felfednénk a rizikós helyszíneket, gondoljunk bele, hogy milyen régóta használjuk már és mekkora találmány lehetett a maga idejében.
Az elektromosság elterjedésével a 19. század végén hamar kiderült, hogy a konnektorok száma és helye mindig kevés lesz. Az első hosszabbítók valamikor az 1900-as évek elején jelentek meg és több feltaláló neve is felmerült a történetben. Sokan Harvey Hubbell nevét említik, aki 1904-ben szabadalmaztatta a levehető villásdugót és aljzatot, ami a modern hosszabbítók alapja lett. Más források szerint a mai értelemben vett hordozható hosszabbító fejlődése inkább fokozatos volt és több mérnök munkájának eredménye.
Ami érdekes: a régi hosszabbítók sokszor szövettel bevont vezetékek voltak, földelés nélkül. Mai szemmel nézve életveszélyesek.
Ma már sokkal biztonságosabban használjuk a “hosszabbítókat”, de ha lehet, ezeket kerüld el:
A feltekert hosszabbítót nagy teljesítményű eszközzel használják. Ez az egyik leggyakoribb hiba. A feltekert kábelben a hő bent marad, és extrém esetben akár meg is olvadhat a szigetelés.
Hosszabbítóba hosszabbítót dugnak. Ezt a villanyszerelők kifejezetten utálják, mert nő a terhelés és a hibalehetőség.
A szőnyeg alá rejtik. Praktikusnak tűnik, de a hőleadást rontja és tűzveszélyes lehet.
A sérült vezetéket addig használják, amíg „még működik”. A legtöbb elektromos tűz pontosan így kezdődik.
Ezt a kérdést csak halkan teszem fel: Vajon van olyan háztartás, ahol megfelelő mennyiségű konnektor található? S így egyáltalán nincs szükség hosszabbítóra?
Ha nálad sincs elég belőle, szerezd be most a kedvezményes kábelhosszabbítókat!