Honnan tudod, hogy a munkatársaid tisztelnek vagy egyszerűen félnek tőled? A kettő kívülről meglepően hasonlóan néz ki.
A meetingeken csend van, nem vitatkoznak, végrehajtják, amit kérsz, nem kérdőjelezik meg a döntéseidet, nem nagyon jönnek rossz hírekkel.Amikor belépsz a tárgyalóba, mindenki figyel.
Vezetőként ezt könnyű úgy értelmezni:
„Van tekintélyem.” Csakhogy a tekintélynek két nagyon különböző forrása lehet.
Az egyik a tisztelet, a másik a félelem. S bár rövid távon mindkettő engedelmességet eredményezhet, hosszú távon teljesen más szervezetet épít köréd.
A félelem is működik.
A félelemmel vezetett csapat első ránézésre akár kifejezetten hatékony is lehet.
A munkatárs időben beér, elvégzi a feladatot, nem vitatkozik, nem kérdez feleslegesen, nem akar konfliktust. Ha azt mondod, hogy valamit így kell csinálni, akkor így csinálja. Csakhogy van egy láthatatlan költség:
Az emberek nem azt fogják tenni, ami szerintük a legjobb a cégnek. Hanem azt, amiről azt gondolják, hogy a főnök nem fogja megbüntetni érte. Ez óriási különbség. Félelem mellett a munkatárs elsősorban önmagát védi. Tisztelet mellett a közös célt és itt kezdődik az igazi vezetői különbség.
A félelem elhallgattatja a rossz híreket
Talán ez a legveszélyesebb része. Egy félelemmel működő szervezetben a problémák nem feltétlenül tűnnek el. Csak egyre később jutnak el a vezetőhöz.
Ha egy munkatárs tudja, hogy a főnök dühös lesz, ha valami nem sikerült, akkor legközelebb kétszer is meggondolja, hogy szóljon-e. Ha hibázott, először megpróbálja kijavítani, ha nem sikerül, megpróbálja eltakarni, ha az sem megy, megpróbálja megmagyarázni. Mire a vezető értesül a problémáról, lehet, hogy már nem egy apró hibáról beszélünk, hanem egy komoly üzleti veszteségről.
Ezért az egyik legfontosabb kérdés, amit vezetőként feltehetsz magadnak:
„Hozzám érkezik meg először a rossz hír, vagy hozzám érkezik meg utoljára?”
A kettő között hatalmas különbség van.
A tisztelet nem azt jelenti, hogy mindenki szeret.
Ez egy fontos félreértés. A jó vezetőnek nem kell mindenkivel barátnak lennie, nem kell mindenkinek kedvelnie, nem kell mindig kompromisszumot kötnie, nem kell elkerülnie a konfliktusokat.
Sőt.
Egy tisztelt vezető tud nemet mondani. Tud számon kérni. Tud kellemetlen döntéseket hozni. Tud határokat húzni.
A különbség az, hogy a munkatárs közben érzi:
a vezető nem őt akarja legyőzni, hanem a helyzetet akarja megoldani. A félelemben viszont a személy kerül célkeresztbe. „Ha hibázom, baj lesz.”
A tiszteletben inkább: „Ha hibázom, vállalnom kell a következményét, de beszélhetünk róla.” Ezért a tisztelethez kiszámíthatóság társul.
Honnan tudod, hogy tisztelnek vagy félnek?
Nem abból, hogy mit mondanak rólad. Hanem abból, hogy mit csinálnak akkor, amikor nem értesz velük egyet. Figyeld meg például:
Mernek-e ellentmondani?
Ha egy meeting végén mindenki mindig ugyanazt gondolja, amit te, az nem feltétlenül a kiváló vezetői összhang jele. Lehet, hogy senki nem meri elmondani a másik véleményt.
Mernek-e rossz hírt hozni?
Ha mindig csak jó híreket kapsz, miközben pontosan tudod, hogy a cégben vannak problémák, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy minden rendben van.
Lehet, hogy az emberek megtanulták: jobb, ha nem ők mondják el.
Mernek-e kérdezni?
A félelem egyik biztos jele, amikor az emberek inkább úgy tesznek, mintha értenék a feladatot, csak hogy ne tűnjenek bizonytalannak. És van egy különösen árulkodó jel:
Mi történik akkor, amikor nem vagy a szobában?
Mert a valódi vezetői tekintély nem akkor látszik, amikor belépsz az ajtón.
Hanem akkor, amikor kilépsz rajta.
A tisztelethez nem kell kisebbnek lenned
Sok vezető azért választja a keményebb, félelmet keltő működést, mert attól tart: „Ha túl emberi vagyok, vissza fognak élni vele.” Ebben van igazság.
A határok nélküli vezető valóban könnyen elveszíti a tekintélyét, de a megoldás nem az, hogy félelmet keltesz, hanem az, hogy egyértelművé teszed a kereteket.
Lehet valaki egyszerre emberséges és határozott. Lehet meghallgatni valakit anélkül, hogy egyetértenél vele. Lehet hibázni hagyni valakit anélkül, hogy következmények nélkül hagynád a hibát. A tisztelet nem a következetesség hiánya. Éppen ellenkezőleg. A következetességből épül.
A legnagyobb különbség: mit csinálnak az emberek, amikor nem vagy ott?
Ez talán az egyik legjobb vezetői „teszt”.
Tegyük fel, hogy egy fontos döntést meghoztál. Másnap nem vagy bent.
Mi történik? Ha a csapat azért dolgozik, mert félnek attól, hogy mi lesz, ha nem dolgoznak, akkor a rendszer nélküled könnyen szétesik. Ha viszont értik, mi a cél, tudják, miért fontos, és felelősséget vállalnak a saját területükért, akkor a vezető távolléte nem okoz működési vákuumot. Ez már valódi vezetői teljesítmény.
A félelemtől az emberek engedelmeskednek.
A tisztelettől viszont felelősséget vállalnak.
Egy bizonyos cégméret fölött már nem az a kérdés, hogy hány ember tudja végrehajtani, amit mondasz, hanem az, hogy hány ember képes önállóan gondolkodni, dönteni és felelősséget vállalni akkor is, amikor te nem állsz mellettük. Hosszútávon csak így lehet működőképes és stabil egy cég.