A vezetői teljesítményről általában számokban beszélünk. Árbevétel, profit, növekedés, határidők, üzleti eredmények, teljesítmény. Ritkábban kerül szóba egy olyan tényező, amely közben szinte minden döntésünkben jelen van: a stresszre adott testi válasz.
Ennek egyik kulcsszereplője a kortizol
A kortizol nem „rossz hormon”. Éppen ellenkezőleg: szükségünk van rá. Segít felébredni, mozgósítja az energiát, támogatja a szervezet alkalmazkodását a kihívásokhoz, és stresszhelyzetben segít gyorsan reagálni. A probléma nem maga a kortizol, hanem az, amikor a szervezet túl gyakran, túl hosszan kerül olyan állapotba, mintha folyamatosan veszélyhelyzet lenne. Egy cégvezető életében pedig ez könnyebben megtörténhet, mint gondolnánk.
Amikor a szervezet nem tud kikapcsolni
Egy vezető napja sokszor már ébredéskor elkezdődik.
Telefon, e-mailek, döntések, tárgyalások, problémák, határidők. A nap végén pedig nem feltétlenül ér véget a munka: fejben tovább futnak a feladatok.
„Vajon elküldték már?”„Mi lesz, ha nem sikerül?”„Jól döntöttem?”„Mi van, ha a konkurencia gyorsabb lesz?”„Holnap ezt még meg kell beszélnem.”
A test számára azonban a mentális stressz is stressz. Nem szükséges hozzá fizikai veszély. Ha a szervezet rendszeresen kapja ugyanazt az üzenetet – készenlét, teljesíteni kell, probléma van, dönteni kell –, akkor a stresszrendszer nehezebben kerül vissza nyugalmi állapotba és itt válik a kortizol vezetői teljesítményt érintő kérdéssé.
A stressz rövid távon még segíthet
Egy fontos tárgyalás előtt megemelkedő stressz-szint akár előnyös is lehet. Éberebbek vagyunk, gyorsabban reagálunk, koncentráltabbá válunk.
Ez a „jó stressz” része.
A probléma akkor kezdődik, amikor nincs valódi lezárás. A tárgyalást újabb tárgyalás követi, azt egy konfliktus, majd egy pénzügyi döntés, este pedig még otthon is dolgozunk. Ilyenkor a szervezetnek egyre kevesebb lehetősége marad arra, hogy visszatérjen az alapállapotba. A vezető pedig gyakran csak annyit érzékel: „Fáradt vagyok, de azért még dolgozom.” Ez az egyik legveszélyesebb állapot, mert nem feltétlenül teljesítményképtelenséghez vezet. Sokkal inkább ahhoz, hogy valaki ugyan dolgozik, ugyan dönt, ugyan jelen van – csak közben egyre kevésbé hatékonyan.
A tartós stressz nem feltétlenül látványos
A krónikus stressz első jelei sokszor nem drámaiak.Lehet, hogy valaki türelmetlenebb lesz. Nehezebben koncentrál. Gyakrabban felejt el apróságokat. Egyre nehezebben tud kikapcsolni. Rosszabbul alszik. Több stimulációra vágyik: kávéra, telefonra, munkára, edzésre.
Másnál éppen ellenkezőleg: teljesítménykényszer jelenik meg. Még többet dolgozik. Még korábban kel. Még több feladatot vállal. Kívülről akár úgy is tűnhet, hogy nagyon motivált. Belül viszont már lehet, hogy egyszerűen nem tud leállni.
A vezetői döntéshozatal is sérülhet
A vezető egyik legfontosabb erőforrása a tiszta gondolkodás.
Nem az a kérdés, hogy hány órát dolgozik, hanem hogy milyen minőségben hoz döntéseket.Tartós stressz és alváshiány mellett romolhat a figyelem, a memória, az érzelmi szabályozás és a komplex problémák kezelésének képessége. Egy vezető számára ez különösen fontos, hiszen sok döntés nem egyszerű „igen vagy nem” kérdés. A túlterhelt idegrendszer viszont hajlamosabb a gyors, védekező válaszokra. Ez pedig üzleti környezetben is megjelenhet: türelmetlenebb tárgyalás, túlzott kontroll, rosszabb delegálás, konfliktusok vagy impulzív döntések formájában.
Nem a kortizolt kell „lenyomni”
A kortizollal kapcsolatban rengeteg leegyszerűsítő állítás kering.
„Kortizol csökkentő étrend.”„Kortizol blokkolás.”„Tüntesd el a kortizolt.”
Vezetői szempontból sokkal értelmesebb megközelítés a stresszrendszer működését nézni. A kortizolnak megvan a helye. Reggel például természetes módon magasabb, később fokozatosan csökken. Nem az a cél, hogy minél alacsonyabb legyen, hanem hogy a szervezet megfelelően tudjon alkalmazkodni a terheléshez, majd visszatérni nyugalmi állapotba.
A teljesítményhez nem állandó pörgés kell, hanem terhelés és regeneráció megfelelő váltakozása.
Ez pontosan ugyanúgy működik, mint az edzésnél. Az izom sem attól fejlődik, hogy folyamatosan terheljük. A terhelés csak az egyik része a folyamatnak. A regeneráció ugyanilyen fontos.A vezetői teljesítmény esetében is. A regeneráció nem időpazarlás. Sok vezető fejében a pihenés még mindig a „nem dolgozás” szinonimája. Pedig a regeneráció nem a teljesítmény ellentéte. Sőt!
A regeneráció a teljesítmény egyik feltétele.
Ez nem feltétlenül wellness hétvégét jelent. Sokkal inkább rendszeres, kiszámítható pontokat a napban, amikor az idegrendszer valóban le tud kapcsolni. Alvás. Mozgás. Természetben töltött idő. Telefonmentes időszakok. Baráti kapcsolatok. Hobbik. Tudatosan lezárt munkanap. Egy vezető számára az egyik legnehezebb készség éppen ez lehet: nem reagálni minden ingerre azonnal.
A teljesítmény nem egyenlő a folyamatos készenléttel
A modern vezető könnyen abba a csapdába kerülhet, hogy a folyamatos elérhetőséget összekeveri a hatékonysággal .Ha este 22:30-kor is válaszol egy e-mailre, attól még nem biztos, hogy jobb vezető. Ha hétvégén is minden problémára azonnal reagál, attól még nem biztos, hogy elkötelezettebb. Sőt, hosszú távon éppen az ellenkezője történhet. A jó vezető nem az, aki mindig bekapcsolt állapotban van.
A legfontosabb vezetői kérdés
Érdemes időnként nem azt a kérdést feltenni magunknak, hogy:
„Mennyit bírok még?”
Hanem azt:
„Milyen állapotban vagyok, amikor teljesítek?”
Mert két ember ugyanannyi órát dolgozhat, mégis egészen más eredményt produkálhat. Az egyik fókuszált, energikus és rugalmas. A másik fáradt, ingerlékeny, állandóan készenléti állapotban van, mégis ugyanúgy dolgozik tovább. A vezetői teljesítmény hosszú távon nem pusztán akaraterő kérdése. A szervezet állapota is része a teljesítménynek.
Talán ez az egyik legfontosabb szemléletváltás a modern vezetésben:
Nem az a cél, hogy minél tovább bírjuk a terhelést, hanem hogy úgy alakítsuk a működésünket, hogy hosszú távon is képesek legyünk jól teljesíteni.
Ugyanis egy cégvezetőnek nem egyetlen erős évre van szüksége, hanem még évtizedekre.