A home office mára sok nő számára nemcsak kényelmes alternatíva, hanem a mindennapok természetes része lett. Nincs rohanás, nincs dugó, az ember a saját ritmusában dolgozhat – legalábbis elsőre így tűnik. De sokan nem beszélnek arról, hogy a távmunka hosszabb távon mennyire észrevétlenül képes elszigetelni az embert a külvilágtól és milyen lelki terheket rakhat különösen a nőkre, akik gyakran egyszerre próbálnak megfelelni a munkahelyi, családi és háztartási elvárásoknak.
A magány ebben a formában nem a klasszikus egyedüllét. Inkább egy fokozatosan erősödő érzés: hiányzik a spontán beszélgetés a kollégákkal, a kávészünetek, a vállveregetés, ami visszajelzést ad – hogy igen, számít, amit csinálunk. Amikor mindez eltűnik, a munkavállaló – főként a nő – könnyen láthatatlanná válhat. Már nem hívják be ötletelni, nem kérik ki a véleményét… Ez önbizalomvesztéssel, súlyosabb esetben, akár depresszióval is járhat. Mit tehetünk ellene?
Co-working:
Heti egyszer menjünk egy kávézóba, co-working irodába s aznap dolgozzunk onnan. Így nem leszünk egyedül, s mellette új ingerek is érnek a nap folyamán minket.
Munka után
Ha “lejárt a munkaidőnk”, menjünk el edzeni, jógára, üljünk be a barátnőkkel egy italra. A lényeg, hogy kapcsolódjunk, lépjünk ki a home office “barlangból”.
Maradjunk szem előtt
A digitális térben is érdemes fenntartani a jelenlétet: kamera bekapcsolva egy meeting alatt, aktív hozzászólások, rövid, személyes check-in a kollégákkal. Ez is erősíti a kapcsolatunkat a kollégákkal.
Érdemes adni egy esélyt a fenti ötleteknek, ha már megcsapott minket a “home office magány” szele.