A papírszalvéta meglepően „fiatal” találmány – amit egy gyakorlati probléma hozott létre.
Az emberek sokáig egyáltalán nem használtak külön szalvétát. Az ókorban (pl. az ókori Rómában) kendőket vittek magukkal az étkezésekhez vagy egyszerűen a ruhájukba törölték a kezüket. A középkorban már megjelentek a vászonból készült, többször használható szalvéták, de ezek inkább a gazdagok kiváltságai voltak.
A papírszalvéta története igazán a 19–20. század fordulóján kezdett izgalmassá válni. 1887-ben a Scott Paper Company egy teljesen más céllal gyártott papírt, amit vécépapírként akarták eladni, de akkoriban ezt ciki volt nyíltan reklámozni. A történet szerint egy nagy papírfelesleg keletkezett, amit végül „higiénikus, egyszer használatos szalvétaként” kezdtek értékesíteni.
A valódi áttörés viszont az 1930-as években jött, amikor a papírzsebkendők (pl. a Kleenex) sikerén felbuzdulva elkezdtek külön étkezési papírszalvétákat gyártani. Innen indult el az a gondolat, ami mára már teljesen természetes: egy egyszer használatos, higiénikus, olcsó terméket adni az embereknek. A második világháború után robbant be igazán a tömeges használat.
Magyarországon egy kicsit később érkezett meg a hétköznapokba. A szocialista iparosítás időszakában, nagyjából az 1960-as évek végétől – 1970-es évektől beszélhetünk arról, hogy a papíripar már nem csak csomagolópapírt és higiéniai alaptermékeket gyártott, hanem egyre inkább megjelentek a háztartási, “komfort” papírtermékek is, köztük a szalvéta. Ekkorra vált elérhetővé szélesebb körben is, nem csak a vendéglátásban vagy “luxusabb” helyeken.
Az éttermek, gyorséttermek és háztartások elkezdték lecserélni a mosható textilszalvétát papírra – egyszerűen azért, mert:
- nem kell mosni
- olcsóbb
- praktikusabb nagy mennyiségben
- díszítésként is alkalmazható
- kreatív célokra is használható
Szerezd be te is a legújabb szalvétádat!