A szeptember különös időszak a vezetők életében. A nyár lassan véget ér, a szabadságok elfogynak, újra megtelnek a naptárak, visszatérnek a tárgyalások, a meetingek, a határidők és az év vége felé közeledő üzleti célok. Sok cégvezető ilyenkor egyszerűen csak visszakapcsol. Mintha a nyár egy rövid szünet lett volna, amely után minden mehet tovább pontosan ugyanúgy. Pedig érdemes lenne másképp tekinteni erre az időszakra. Szeptember nemcsak egy új munkaszakasz kezdete. Jó alkalom arra is, hogy egy vezető eldöntse: mit nem akar továbbvinni magával. Mert egy sikeresebb őszhöz nem feltétlenül több feladat kell. Lehet, hogy éppen néhány dolog elengedése hozza meg a különbséget.
Mit érdemes hátrahagyni?
Elsősorban azt, ami hónapok óta viszi az energiát, de valódi eredményt nem hoz. Lehet ez egy rosszul működő folyamat, egy felesleges meeting, egy állandóan visszatérő konfliktus, egy olyan feladat, amit még mindig a vezető végez el mások helyett, vagy akár egy olyan üzleti kapcsolat, amely már több energiát vesz el, mint amennyit ad. A vezetők gyakran azért tartanak életben dolgokat, mert egyszer már működtek. Csakhogy attól, hogy valami korábban jó döntés volt, nem biztos, hogy ma is az. A vállalkozás változik. A piac változik. Az emberek változnak. A vezető is változik.
Ami tavaly szükséges volt, idén akár feleslegessé is válhat.
Ezért szeptember előtt érdemes egy számvetést csinálni, végignézni azokat a feladatokat és működéseket, amelyek egyszerűen „csak úgy vannak”. Miért csináljuk még mindig? Ki profitál belőle? Mi történne, ha megszüntetnénk? Ha ezekre nincs jó válasz, lehet, hogy itt az ideje elengedni.
A kontrollt is érdemes felülvizsgálni
Sok vezető számára az egyik legnehezebb dolog a delegálás. Nem azért, mert ne bíznának az embereikben, hanem mert tudják, hogy ha valamit maguk csinálnak, az biztosan úgy készül el, ahogy szeretnék. Ez rövid távon kényelmes. Hosszú távon viszont csapda. Ha minden fontos döntéshez, jóváhagyáshoz vagy problémához a vezető kell, akkor valójában nem csapatot épít, hanem saját magát teszi a rendszer nélkülözhetetlen központjává. Ez pedig nem szabadság, hanem függőség. Szeptember jó alkalom arra, hogy egy vezető feltegye a kérdést: Mi az, amit még mindig én csinálok, pedig már nem nekem kellene?
Lehet, hogy a válasz kellemetlen lesz. De egy vezetői szerep egyik legfontosabb fejlődési pontja éppen az, amikor az ember megtanulja elengedni azt, amit már más is képes jól csinálni.
Mit érdemes továbbvinni?
Nem mindent kell kidobni. Sőt. A nyári időszak gyakran éppen arra világít rá, mi működik jól. Lehet, hogy egy vezető a szabadsága alatt rájött: a cég nélküle is működik. A kollégák megoldottak problémákat, döntéseket hoztak, ügyfeleket kezeltek. Ez nagyon fontos felismerés. Nem azt jelenti, hogy nincs szükség a vezetőre. Azt jelenti, hogy jó munkát végzett a csapat felépítésében.
Ezt érdemes továbbvinni. Ahogy azt is, ha a nyár során valaki új szerepben mutatta meg magát, egy korábban alulértékelt kolléga kiemelkedett, vagy egy folyamat meglepően jól működött vezetői beavatkozás nélkül. A jó vezető nemcsak a hibákat veszi észre. Azt is felismeri, amikor valami jól működik, és hagyja működni.
Ne csak a naptárt tervezze újra
Szeptemberben sok vezető első dolga, hogy megtöltse a naptárát. Új meetingek, új projektek, új célok, új határidők. Pedig talán először éppen az ellenkezőjét kellene megvizsgálni:
Mit lehetne levenni a naptárból?
A túlzsúfolt naptár nem feltétlenül a fontosság jele. Gyakran inkább annak a jele, hogy túl sok mindenhez akarunk személyesen hozzáadni valamit.
Egy vezető ideje nem egyszerűen munkaidő. Stratégiai erőforrás.
Ha a nap nagy része operatív ügyekkel telik, mikor marad idő gondolkodni? Mikor lehet észrevenni a piac változását? Mikor lehet új irányokat keresni? Mikor lehet egyszerűen csak hátralépni és kívülről ránézni a saját cégünkre?
A vezetőnek nem feltétlenül több időre van szüksége. Több valóban fontos időre van szüksége.
Mit kezdjünk a félbehagyott ügyekkel?
Az ősz egyik legnagyobb problémája, hogy a nyár előtti félbehagyott dolgok egyszerűen visszakerülnek az asztalra. Régi projektek, elhúzódó tárgyalások, meg nem hozott döntések. „Majd szeptemberben foglalkozunk vele.”
Most eljött a szeptember, s éppen ezért nem biztos, hogy mindent folytatni kell.
Minden régi ügy esetében érdemes feltenni három egyszerű kérdést:
Még mindig fontos? Még mindig van értelme? Ha ma kerülne elénk először, belevágnánk? Ha valamelyikre határozott nem a válasz, lehet, hogy nem folytatni kell, hanem lezárni. A lezárás is eredmény.
Nem kell mindent továbbvinni
A sikeres vezetők egyik gyakori hibája, hogy a korábbi sikereik módszereit automatikusan továbbviszik.
„Eddig bevált.” Igen. De a kérdés az, hogy vajon most is működik-e. A vállalkozás következő szintjére nem feltétlenül az eddigi működés maximalizálásával lehet eljutni. Lehet, hogy egyszerűsíteni kell. Lehet, hogy új emberekre van szükség. Lehet, hogy egy régi ügyfelet kell elengedni. Lehet, hogy egy vezetői szokást kell megváltoztatni. S lehet, hogy végre ki kell mondani: valamit, amihez évek óta ragaszkodunk, már nem akarunk továbbvinni.
Szeptember legyen inkább újratervezés, mint újrakezdés
Az ősz nem feltétlenül arról szól, hogy mindent újra teljes gőzzel elindítunk. Sokkal inkább arról, hogy tudatosabban folytatjuk azt, ami valóban fontos.
Egy vezetőnek érdemes három listával nekivágnia az ősznek:
Ezt abbahagyom.Ezt delegálom.Ezt viszem tovább.
Nem kell húsz-húsz tétel. Néhány őszinte válasz bőven elég, mert a vezetői hatékonyság nem attól növekszik, hogy minden nap több mindent csinálunk. Hanem attól, hogy egyre pontosabban tudjuk, minek van valóban helye az időnkben, a figyelmünkben és a felelősségünkben.
Néha nem az visz előre, amit még hozzáteszünk a céghez, hanem az, amit végre el merünk venni belőle.